Szóval.... a 4. napon....
Mikor felkeltünk kimentünk reggelizni... azóta se ettem szállodában olyan jó reggelit, mint ott. Volt mindenféle, ami finom, ami jó, és ami egészséges is persze. Kifejezetten elégedett voltam a nagy választékkal. És össze-visszaettem a különböző lekvárokat, vajakat, felvágottakat, sajtokat, és joghurtokat, ittunk egy teát is. Majd el kezdtünk készülni az útra.
Kiöntögettem a kulacsokból a poshadt vizet és izotóniás italunkat, majd feltöltöttük őket hátul a parkolóban. Kezemben egy kis műanyag csomag, benne fehér por.... kicsit se néztem ki drogosnak, áh dehogy!:) Elmentünk gumibelsőt venni még, és nem tudom, hogy ezen a napon, vagy a harmadikon, de Breclavban veszett el az egyik bicós kesztyűm, sajna.
11 is volt, mire végre útnak indultunk.
A Pozsony- Prága vasúti pálya mellett vezetett útunk észak elé, többször átszeltünk jobbról és balról, ahogy haladtunk. A közelben volt a 1-es autópálya is, de nem láttunk rá.
Már körülbelül 14 km-t megtettünk, mikor közeledni látszottunk Hustopecéhez. De sajnos Murphy úgy döntött közbe szól ma is. És a betonlapokkal burkolt úton egyszer csak a váltónk megadta magát. Fogta és kitekeredett a helyéről és kampec. Hát klafa! Fogtam letéptem, hogy azért hadd guruljon szegény hátsó kerék, és betoltuk a paripát a városig. Épp burkoltak a srácok ott, így volt egy kisebb dugó, és ráadásul meleg is. 2 km után végre beértünk Hustopecébe.
Aztán ahogy betértünk a benzinkútra, az információ forrásunkhoz, megkérdeztük, hogy hol találunk bicikli szervizt. Az egyik krapek megértette a szerviz szót, és elmagyarázta több nyelven, hogy merre és hogyan, valamint megmutatta térképen is a helyet. Köszöntünk.
Ahogy meg van írva, eltévedtünk. Sebaj, összefutottunk az imént magyarázó benzinkutassal, aki olyan rendes volt, hogy elkísért minket egészen a szervizig, ahol elmagyarázta a szerelőnek, hogy mit is kéne csinálni a bicóval.
Kicserélte a Schimano váltónkat egy teljesen ugyanolyanra, röhögtem is, és Marcival megállapítottuk, hogy ismét bírni fog 500 kilométert.... meg azt is, hogy a legtöbb cseh nagyon rendes, és nem akarnak átverni. Kb. 5000 forintot fizettünk átszámítva, és még centírózás is volt az árban, tényleg rendes volt a szerelő hiába nem értett se angolul, se németül, se sehogy, ahogy mi.
Szegény Marci az egész javítást kint vészelte át a csomagokra vigyázva a nagy melegben. Unatkozott is rendesen. Tovább...
Hustopece után lassan megeredtek a dombok felénk, fogyott a víz, és valamiért (Moha bá) megint letértünk az eredetileg általunk kitalált útról. Kis falvakon mentünk keresztül, és hát a víz csak fogyott és fogyott, majd elfogyott, és meleg volt....
Az egyik faluban volt egy picike templom, előtte pedig egy nyomós kút. Szomjazva odatekertünk gyorsan, ám a kút nem működött. Pff. Hát ott én majdnem belerúgtam a kútba, de ehelyett csak felnevettem. És folytattuk a vízkeresést. A következő, vagy talán még ugyanabban a faluban találtunk egy kisboltot, ahol vágyakozva vettünk vizet, fizettünk és ittunk.
Az eredeti terv szerint bementünk volna Brnoba is, de mivel volt a kis kitérőnk, úgy esett, hogy gazdaságosabb volt mégse bemenni, és ahogy egy elkerülő útra felvezető emelkedő jött, jól összebalhéztunk Marcival. Nagy emelkedő volt, és Marci nem hitte el, hogy nem tudok lejjebb váltani már, és csak szórakozom. Könnyedén felmentünk dühből a végére... és hamar kibékültünk.
Ezután újabb és újabb emelkedők következtek, majd egy hegy jött hosszú kanyargós úttal felfelé, és egy vasúti átkelővel díszítve. Moha bá ezen a napon megmutatta, hogy tud szívatni rendesen. A legmagasabb hegyet rakta elénk, amit csak képzelni bírtam. A lábánál Marci miatt álltunk kicsit, elhajtott egy szuper Audi mellettünk (biztos a vonatról szedték le, amit láttunk az útról még korábban - gondoltam). Aztán ezen az emelkedőn rákényszerültünk olyanra, amire azelőtt még soha hegy miatt, és utána se többet: tolnunk kellett a biciklit. Hát toltuk, igaz felváltva, de így is nehéz volt, megterhelő. Fent a legtetején Marci hallott egy farkasüvöltést ("amúgy ott tényleg élnek farkasok"- Marci hozzáfűzése), én pedig röhögtem rajta, tisztára beparázott, hehe. Végül nem evett meg minket, persze lehet, hogy azért, mert büdösek voltunk és izzadtak... ki tudja! Mindenki jól járt!
Ezután egy laza és hosszú gurulós szakasz következett. Párszor még átszeltünk a síneket, amik immár Prágát és Brnot kötötték össze kelet-nyugat-i irányban. S lassan, de biztosan megérkeztünk Velké Bitesbe. Tipikus turista kisváros volt. A szállásunk pedig egy elég puccos hely lett. Lift, vörös kárpit, meg elég sok hasonló dolog. Sajnos a cangát nem igazán tudták hová rakni, ezért a folyóson hagyták, amiből később kisebb vita lett a főnök és az alkalmazottak között, mert egy kövér német gyerek nem fért el tőle.
Kaptunk kaja jegyet, a vacsi benne volt az árban, azt hiszem, és így lehetett leenni. A földszinten két étteremrész volt, ami állt egy jegyes oldalból, és egy klasszikus oldalból, vagy valami hasonló elosztást találtak ott ki rá, nem egészen értettük a logikáját, hiszen egy ház, meg minden.
Miután megettünk az első adag kaját, mondtuk, hogy "Two more, please!", de félreértették, és mindenképpen meg akartak nyugtatni minket arról, hogy másnap is ehetünk ott. Így fogtunk magunkat és átszlisszoltunk a másik étterem részre, és ott is ettünk egyet. Ott a falon nagy sztárok fényképei voltak kint, talán azoké, akik jártak ott, nem 100.
Az emeleten már várt a szobánk, ami egész jól berendezett, kicsit germános stílusú hely volt. Nem kicsit voltunk fáradtak és szédültünk, de még előttünk állt 193 km.
Itt véget ért a kedd, és aludtunk egy szépet.
Folyt. Köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése