Hmm.. Szeretem a csillagokat! Pedig milyen kis apró dolgoknak tűnnek innen nézve a Földről. És mennyi van! Gyakran képzelem el, hogy egy-egy csillag talán életet rejt, vagy talán már letűntek rajta a civilizációk, és fel is robbant réges-régen...
Volt időszak, amikor csillagász akartam lenni... Igen, csillagász, aki csillagokat vizsgál, tanulmányozza őket, és leírja, amit lát. Tetszett a dolog! Még Nagyapával vizslattunk gyakran őket nyaranta, amikor kisgyerek voltam. Volt is egy könyve a csillagokról, emlékszem a halvány kék borítójára, nagyon szerettem. Rengeteg csillagképet megtanultam belőle, és azt a párat, ami látszott akkor, amikor ott voltunk, meg is kerestem, és nézegettem akár órákon át...
Milyen jó is volt az! Bezzeg, most már csak a Kis Göncölt ismerem fel, ami elég gáz:(
Azon gondolkoztam a minap, hogy egy csillag egy év múlva is ugyanott lesz újra? Vagy milyen ciklusokban változik az égbolt? És mikor láthatom azt a csillagot újra, amit éppen akkor láttam meg, mikor Pannit haza kísértem? Egy év múlva, azt hiszem, megint ott lesz, mert egy picit utána néztem, és az derült ki, hogy a csillagképek az év bizonyos hónapjaiban láthatóak csak az égbolton. Azt is olvastam, hogy nem mindegyiket lehet látni Magyarországról. De az a csillag ott volt, tehát látni fogom jövőre is, és szeretnék emlékezni rá, nem akarom elfelejteni, mert ez most fontos nekem!
Pedig csak egy parányi fénylő valamiről beszélek innen fényévekre, amit igazából fel sem bírok fogni, olyan távol van.... na azt hiszem ezért szeretem annyira a Sci-fit:)) Éljen a Star Wars és a Csillagkapu!
(köszönöm Nagyapa, nyugodj békében!)
Én is nagyon szeretem a csillagokat! :) szívesen lennék csillagász is, de nah.. :D
VálaszTörlés